2009. szeptember 26. – Érdekes csukafogás
Kora délután, úgy 3 óra felé érkeztünk a vízpartra, a vízszakasz azon részére, ahol a sekélyebb vízből éppen ott mélyül le a víz. Hatalmas bedőlt tölgyfák nehezítik meg a horgászatot, de ilyen helyeken előszeretettel bújnak meg a csukák. Először a kishalfogás nehéz feladatát kell megoldanunk. De szerencsére a mozgékony csontival és az etetőanyag segítségével ez könnyen megoldható – ilyenkor. Össze is jön perceken belül a kezdéshez szükséges kishal mennyiség. A jó tenyeres bodorkát, vagy a vöröszszárnyút szeretem a legjobban. Péterrel horgásztam egy álláson, Balázs a mellettünk levőn, ahonnan két nagy fa közét tudta meghorgászni. Első kishalamat persze kisajátítottam magamnak, s már repült is be fa mellé, amennyire a felettem benyúló ág engedte a dobást. Péter botja is a helyére került.
Tovább folytatjuk a kishalazást, s éppen egy sügér szépségét ecsetelgettem Péternek, amikor a botom elindult a víz felé. Először azt hittem, hogy Péter meglökte a botot, de az csak ment, ment az álláson, aztán beesett a vízbe. Meglepődöttségem miatt, nem is tudtam, hogy mit csináljak. Kezemben a sügér és a kishalazó bot, így nem is tudtam utána nyúlni. A vízben is haladt előre, mint egy tengeralattjáró. Szerencsére nem süllyedt el. Egyszer csak megállt. Na most mi van? – tettem fel a kérdést. Gyorsan kiszedtük Péter botját, le róla a kishal és már céloztam a botot. Elsőre sikerült valamibe megakasztani a hármashorgot és elkezdtem húzni. Egy darabig jött, de annyira nem, hogy Péter ez állásra hasalva elérje. Ekkor már tudtam, hogy szépen, ahogy kell, berongyolt a fába. Se előre, se hátra. Egyik bottal fárasztom a másik botot és közvetve meg a fát, és talán még a csukát is. Hát nem volt mit tenni, le a gatyát, le a pólót és irány a víz. A térdem közepéig ért a víz, meg egyébként is jó hőmérsékletű volt, így nem volt kellemetlen a procedúra. Péter amennyire tudta odahúzta a botot a közelembe, hogy ne kelljen a közepéig beevickéljek. Mikor megfogtam a botot, próbáltam erőteljesen húzni a szerelést, de semmi. Ez be van akadva. Cibáltam, így-úgy, hátha elengedi az ág, de nem jártam sikerrel. Ott álltam gatyában a vízben, kezemben a bottal és nem tudtam mit csinálni. Na, ezt most én beszakítom! Elkezdtem tépni a zsinórt és egyszer csak könnyülést éreztem a túloldalról. Sikerült letörni az ágat – gondoltam. Kicsévéltem a szettet és a végén egy csuka bukkant fel előttem. Na mondom, ilyen nincs. Valahogy sikerült a fák közül kierőltetni a csukeszt, vagy letört az az ág, amelyre rácsavarodott. A lényeg, hogy valahogy megfogtam. Magamhoz húztam és tarkón ragadtam. Igen ám, de valahogy ki kellene szállni a vízből. Az állás a mellkasomig ért, egyik kezemben a bot, a másikban a csuka. Péter persze nem merte megfogni a csukát, így valahogy rá kellett a vízben tennem a bilincsre. De végül is sikerült. Megvan, nem akárhogyan… Egyébként kb. 1,2 kg-os lehetett. De akkor nem az számított, hogy mekkora, hanem, hogy milyen élmény volt megfogni. Köszönöm Béda!
Itt már megvolt a peca...
Itt már megvolt a csuka is...
Nem nagy, de a megfogása egy igazi kaland volt...
