2009. szeptember 12. – Bédai csukázás
A késő nyári délutánok nagyon szépek, főleg, ha az ember azt a vízparton tudja eltölteni. Ezért úgy gondoltam lemegyek biciklivel a Béda I-re. Csukázás volt a fő célom, de egy pontyozót is bekészítettem, ki tudja…
Kora délután érkeztem le a vízpartra, megfogtam a kishalakat és már repülhettek is az úszok a megfelelő helyükre. Egyik szerelékem egy hagyományos felszerelés volt, a másik pedig egy rögzített csukázó, ez úgy néz ki, hogy a fenékre le van téve egy nagyobb ólom, felette úgy 20-30 cm-re egy oldalelőke. Amely jó, ha kevlár. Ezt a szereléket megpróbáltam a hínárfal elé dobni, abban bízva, hogy a hínárban lesben állnak a csukeszok.
A kishalak megfelelően mozognak, az úszók bukdácsolnak a mozgásuktól. Bárcsak a csukáktól bukdácsolnának már! Közben azért próbálkoztam kishalakat fogdosni, hogy legyen tartalék későbbre. Mert jártam már úgy, hogy egyszer csak megszűntek a kishalak kapásai, és ott álltam kishal nélkül.
A hínárfal elé betett szerelékem erősen elkezdett bukdácsolni, de a harcsázó úszónak is beillő úszó nem engedte a kishalat a hínárba. Valami biztos megijesztette kishalamat – gondoltam. De más ezen kívül nem történt.
Időmet bámészkodással és fényképezéssel töltöttem, közben azért félszemmel az úszókat is figyeltem. A fix szerelékem mozgása teljesen megszűnt, arra gondoltam, hogy lejött a kishalam, ami azért nem gyakori dolog. Ezért megemeltem a botomat és erre egy erős visszaütést kaptam. Rajta volt már a horgomon a krokodilpofájú. Nagyon meglepődtem, de nem vesztettem el a fejem, erősen tartottam, hogy ne tudjon a hínárba menekülni a csuka. Mivel nem volt messze a kapás helye, ezért rövid „pórázon” kellett megküzdenem a hallal. 50-es fonott zsinór volt a boton, ezért különösen nem izgultam, mert ezt a zsinórt nehéz elszakítani. Könnyen ki tudtam húzni magam elé a szokásos kiló méretű csukeszomat. Nagyon örültem a zsákmánynak, bár jobban szeretem, ha látom a kapást, de ez most elmaradt. Majd legközelebb…
