Béda I.

vissza az előző oldalra vissza a főoldalra

A Béda I. bemutatása

A piros pontozással megjelölt vízszakasz a Béda I.

A Béda I. szakasza a vízrendszer legrövidebb tagja a maga 2,2 km-es hosszával, amely Mohácshoz a legközelebb van. A dunai védőgát lábánál „kezdődik”, s a Kölked-Erdőfű műút hídjánál ér véget. Amiatt került idézőjelbe a kezdődik kifejezés, mivel a vízrendszer végét jelenti ez a pont, hiszen ez van a legtávolabb a vízátemelő teleptől.

Hajdanán ez a szakasz volt a Bédák közül a leglátogatottabb horgászhely, hisz közelsége és halállománya ide vonzotta leginkább a közeli horgászokat. Sajnos mára már ez jelentősen megváltozott. E szakasz kapja tulajdonképpen a legkevesebb friss, oxigéndús vizet, s ez jelentősen megváltoztatta az évek során a víz minőségét, élővilágát, és ezáltal a látogatottságát is. Annak idején rengeteg keszegféle élt a vízszakaszban, de a víz minőségének romlásával a dévér-, a karika-, laposkeszeg állomány jelentősen megcsappant, sőt el is tűnt. A vörösszárnyú keszegek bírták a legjobban a megpróbáltatást, ez a mai napig jól szaporodik e vízben. A keszegállományt felváltotta a kárász, amely tudvalevő, hogy kisebb igényű faj.

A víz jelentős része mára már a hínár birodalma, amely a halaknak jó szaporodási feltételt nyújt, azonban e tényező megnehezíti, olykor megakadályozza a horgászatot. Ponty- és amurállománya jelentős volt ezen a szakaszon, köszönhetően a rendszeres, évenkénti 2-3 telepítésnek. Napjainkban már kevesebb mennyiségű halat telepítenek, mivel látogatottsága jelentősen visszaesett. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nincs benne ponty, illetve amur, csak kevesebb. A mai napig a nyári napsütéses napokon megfigyelhetőek a víz felszínén úszkáló, olykor „pipáló” amur és pontycsapatok, amelyek egyedsúlya elérhetik a 10-15 kg is. Az elhínarasodás következménye, hogy a csukaállomány erőteljesen elszaporodott. Rengetek táplálékhalat talál e félelmetes ragadozó a holtágban. Meghorgászásuk nem kis feladatot támaszt a horgászok számára, hiszen a pergetőhorgászat szinte teljesen kizárt. A sok akadó, a hínár ezt lehetetlenné teszi. A legfogósabb módszer az úszós csukázás, amely lehet a hagyományos „úsztatós” módszer, vagy a fenékre rögzített úszós szerelékkel. Utóbbi előnye, hogy a tartásokban, hínaras, tökleveles területeken az akadók közvetlen közelében, a csukák búvóhelyén tudjuk felkínálni a csalihalunkat, így megakadályozva azt, hogy az az akadóba meneküljön. A csukázás egyik legfogósabb csalihala eme szakaszon a vörösszárnyú keszeg, a kárász és a küsz. Tapasztalataim szerint a kisebb csukák a vörösszárnyút részesítik előnyben, míg a nagyobb példányok a szép, megtermett piszéket. A vízben átlagosan 1-3 kg-os egyedek élnek, de természetesen előfordulnak kapitális öreg „rókák” is, amelyek már tapasztaltak, rafináltabbak, így horogra kerítésük nagyobb feladat, több türelmet igényel.

Számomra a Béda I. a horgászat bölcsője, itt kapott el ennek a hobbinak a szerelme. Édesapám ide hozott le először pecázni. Annak idején egy kétrészes üvegbottal ritkítottam a keszeg és kárászállományt. Gyönyörű dévérek kerültek a horgomra, nagyon ritkán volt olyan eset, hogy hal nélkül tértünk volna haza. Apám a pontyokat űzte, több-kevesebb sikerrel. Hál’ Istennek keszegezés közben gyakran nekem is sikerült egy-két pontyot a szákba terelni édesapám segédletével. Én jellemzően kenyérgyurmával csaliztam, amely nagyon sikeres csalinak bizonyult. Mivel gyakoriak voltak a kapások a gyurmának nem volt ideje leázni a horogról. A legfogósabb a paprikás kenyér volt, amelyet otthon gondosan minden horgászat előtt elkészítettem. Az etetőanyag mindig kukoricamálé volt, ami ugyancsak sikeresnek bizonyult.

A vízszakaszon a parti horgászat szinte lehetetlen, mivel az egész holtág az erdőben terül el, amely természetesen gyönyörű és egyben tökéletes kikapcsolódást nyújt az itt horgászó emberkéknek. A Béda I. partját horgászállások százai övezik, amelyek mára már igencsak lepusztult állapotba kerültek, hiszen tulajdonosaik nem járnak ide horgászni. Sajnos. Az I. szakasznak mindkét partja horgászható, de a Kölked felőli oldala látogatottabb (volt), mivel ez a partszakasz könnyebben megközelíthető. A legjobb jármű a kerékpár, illetve a motor, hiszen a legtöbb álláshoz csak keskeny ösvény vezet az erdőben. Gyalog is megközelíthetőek, csak az kissé lassabb közlekedést nyújt.

Összefoglalva, a Béda I. szakasza 2,2 km hosszú holtág, átlagos mélysége 1-2,5 m. Fő halfaja a csuka, a ponty, az amur, a keszegfélék közül a vörösszárnyú, a bodorka, a kárász, a törpeharcsa. A legeredményesebb horgászmódszer az úszózás, mivel a vízfelület nagy részét hínár és töklevél borítja. A horgászállások szabadon használhatóak, azonban a tulajdonos megérkezése esetén át kell neki adni a horgászhelyet. Csónak használata ezen a szakaszon nem engedélyezett. Minden kedves horgásztársamnak ajánlani tudom e vizet, főleg azoknak, akik szeretnek vadregényes tájakon kikapcsolódni és horgászni.