Béda III.

vissza az előző oldalra vissza a főoldalra

A Béda III. bemutatása

A pirosan pontozott vízszakasz a Béda III.

A 3,5 km-es szakasz a II-es elválasztó hídjától egészen az erdőfűi hídig húzódik. Ez a víz a három közül a legváltozatosabb és egyben legtöbb rejtélyt, kalandot, kihívást rejti magában. Déli partja végig bejárható autóval, azonban az északi oldal még gyalog sem. Fokozottan védett terület, így látogatása nem engedélyezett. Így egyértelműen itt horgászni sem lehet. Ellentétben a már bemutatott két vízszakasszal, itt lehetőség van csónak használatára, de csak bérlés útján. Saját csónak használata tilos. Csónak bérlésére lehetőség van a halőrtől.

A Béda III. vízmélysége egészen a 0,5 métertől a 6 méter mélységig terjed. Itt minden horgász megtalálja a maga számára legmegfelelőbb terepet. Szintén nádfal védi a partot – főként az erdő felőli, védett parton -, amelyben kapitális amurok és pontyok élik életüket. Erdős víz lévén itt is több tucatnyi fa bedőlt már az évek során, amelyek tökéletes életteret nyújt a süllőknek, harcsáknak, csukáknak.

E vízben is nagy mennyiségben élnek törpeharcsák, azonban talán valamivel több nagyobb példány, mint az I-es és II-es Bédában. Itt is bevált törpéző felszerelés a könnyű, úszós szerelés, darabhallal csalizva. Fák, tartások, mélyebb vizekben szinte biztos, hogy a friss darabhal kapásra bírja a törpéket. De nem meglepő ilyenkor a süllő, esetleg a csuka megjelenése sem, mivel ők is előszeretettel keresik fel az akadók környezetét. Kapitális amurok, pontyok, harcsák, busák lakják a Béda eme szakaszát, amelyeket a jól szemlélődő horgász sokszor láthat is. A nádasokban gyakran mutatkoznak meg a pontyok, amurok. A sekély vízben kedvükre fürdőzhetnek, táplálkozhatnak. Gyakori jelenség, hogy ezek a nagytestű halak csipegetik a nádszálakat, azok friss rügyeit, vagy a rájuk települt vízi élőlényeket szedegetik le róla. Sokszor egész nádszálakat húznak a vízfelszín alá.

Harcsaforgások, burványok mutatják, hogy merre járnak a bajuszosok. Ha csónakkal olyan területre érünk, ahol harcsák élnek, gyakorta több négyzetméteres buborékfelhő jön fel a vízfelszínre.

Itt szinte minden horgászmódszer eredményesen alkalmazható. A sok akadó miatt azonban ajánlott a szerelékünket nem túlságosan elfinomítani, hisz ilyenkor gyakran a hal kerül ki győztesen. A fenekezős, önetetős pontyozástól kezdve, a finomabb feeder módszeren keresztül, a matchbotos úszózásig bármilyen módszer használható. Talán egyetlen szerelés nem alkalmas itt, a rakós bot, mivel a part fákkal erősen tarkított.

A legeredményesebbek abban az esetben lehetünk, ha csónakba szállunk és felkeressük a sértetlen, háborítatlan vízszakaszokat. Tavasszal a nádfalak közvetlen közelében, erősebb feltolós, úszós szerelékkel szép pontyzsákmányban reménykedhetünk. Ilyenkor fontos, hogy semmilyen őrleménnyel ne etessünk, hanem csupán szemes takarmánnyal, főként kukoricával. Így távol tarthatjuk a kisebb testű halakat.

A mélyebb vizekben, fák takarásában jól foghatóak a süllők. Ha rátalálunk egy jobb helyre, napokon keresztül eredményes horgászatot mondhatunk magunkénak. Velem megtörtént, hogy 1 óra leforgása alatt 3 szép süllővel lettem gazdagabb. Én egy olyan felszerelést alkalmazok, amely egy meglehetősen hosszú botból (3,5-4 m), legfeljebb 30-as zsinórból, egy hosszú szárú, könnyű úszóból áll. A horog tipikus süllőző horog. A szereléket úgy súlyozzuk ki, hogy elmerüljön. Tehát a fenékre letett ólom tartsa helyben a szerelést, hogy az élő kishal ne tudjon a fába, akadóba barangolni. A főzsinórra egy előkére kössük a horgot úgy, hogy az ne érje el a meder fenekét. Az előke hosszát attól függően válasszuk meg, hogy milyen távol akarjuk tartani kishalunkat a tartástól. Viszont ne legyen túl rövid, mivel így kisebb mozgásteret hagyunk a csalihalunknak. Ha csukára is számítunk, akkor alkalmazzunk erősebb előkét, például fonott zsinórt vagy kevlár előkét. Acélelőkét nem ajánlanék, mert a süllő nem minden esetben veszi fel az így kínált csalit. A megfelelő csalihal is fontos lehet. Nekem a küsz vált be a legjobban. Darabhallal is próbálkozhatunk, de ilyenkor a törpék támadására számítanunk kell. Darabhalas horgászatnál olykor-olykor mozgassuk meg a szereléket, hogy az élettelen csali vonzóbb legyen a tüskéshátúak számára.

Partról fenekezve is süllőzhetünk vagy csukázhatunk, de ilyenkor nem tudjuk olyan pontosan az akadó közelébe juttatni a szerelékünket, másrészt nagyobb lármát is kelt az ólom vízbe csapódása.

Összességében a Béda III. szakasza a legszebb, legváltozatosabb víz. Halállománya jelentős, s ezt folyamatos telepítéssel tartja fenn a horgászegyesület. Főbb halfajok: ponty, amur, busa, harcsa, csuka, süllő, kárász, keszeg, törpeharcsa. Mint már említettem kapitális méretű példányok lakói e víznek. A nemes halak testtömege a 1-1,5 kg-tól a 10-15 kg is terjedhet. Természetesen akadnak ennél jóval nagyobb halak is. Példának okáért 2006-ban egy 82 kg-os harcsa került partra, ami igencsak átlagon felüli.